A zöld levelibéka elegáns megjelenésű, karcsú testű faj. Hátsó lábai igen hosszúak. Testmérete maximálisan 5 cm lehet, bár többnyire ez alatt marad. Orra lekerekített, szivárványhártyája aranysárga. A pupilla vízszintes rés alakú. Hátoldalának bőre sima, míg a hasoldal szemcsézett. Színe a hátoldalán a zöld valamely árnyalata, a hasoldal fehéres-sárgás. Elsősorban a kora tavaszi időszakban találkozni lehet szürkésbarna (néha majdnem fekete) példányokkal. Színe elsősorban a közeghez igazodó, de a sötétebb árnyalat hideg időben elősegíti a napsugarak hatékonyabb elnyelését. A hátoldalon néha szétszórtan sötétebb foltokat visel. A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé fehér sávval szegélyezett vékony, megszakítás nélküli fekete sáv húzódik végig. Lefutása, formája egyedi azonosítást tesz lehetővé. Az ágyéktájékon a sáv gyakran felhajlik, ha nem, akkor végigfut a lágyékig. A szájpadcsont mögött található ekecsont (vomer) fogazott. Nyelve elől lenőtt, kicsapható. A végtagok ujjai tapadókorongban végződnek, melyek segítségével rendkívül jól másznak a növényeken. A dobhártya kisebb átmérőjű, mint a szem. Az ivari kétalakúság kifejeződik a testméretekben. A nőstények általában nagyobbak. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van, amely nyugalmi helyzetben is felismerhető: a torok sötétebb sárgásbarna, ráncolt. A nőstény a petéket több részletben, mogyorónyi, kis diónyi csomókban rakja le, amelyekben körülbelül 50 pete lehet. A sárgásfehér színű pete átmérője 1,5-2 mm, a kocsonyás burkával együtt körülbelül 4 mm. Keléskor a lárvák 3-5 mm hosszúak, növekedésük során elérhetik az 50 mm-t is. Színük egyöntetű olívbarna. Légzőnyílásuk a test baloldalán, a végbélnyílás a jobboldalon található. Az ebihalak jól fejlett, magas farokvitorlája a végén lekerekített. Az átalakult békák 12-20 mm nagyok.