Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény

2170 Aszód, Szontágh lépcső 2.

nyári nyitva tartás
április 1-október 31. hétfő zárva kedd – péntek 9-17 óra, szombat-vasárnap 9-15 óra
téli nyitva tartás
november 1-március 31. hétfő – péntek 8–16 óra, szombat – vasárnap zárva
ünnepi nyitva tartás
március 15., augusztus 20., október 23. 10-18 óra

Az emeletes épület két szakaszban létesült. Podmaniczky II. János támogatásával 1769-1771 között építették föl iskola céljára a földszintes, vegyesfalazatú (homokkő, tégla), zsúpfedeles épületet. Ezekre a XVIII. századi vastag falakra húzták 1872-ben az emeletet. A téglalap alaprajzú épület ekkor kapta klasszicista jellegét. A bejárata szegmentíves, rojtos szemöldökpárkánnyal díszített. Ezen épület ad otthont a Petőfi Múzeum Galga mente című állandó kiállításának. A főépület mögött, a XIX. század utolsó harmadának elején jelentéktelen épületsort emeltek. Ezen épületrészt 1992-94 között kibővítették és beépítették a tetőterét. Itt találhatóak a múzeum raktárai, a dolgozók irodái, a restaurátor műhely, a könyvtár és a tanácsterem. Az együtteshez tartozik az 1896-ban épített rajzterem, ami ma az időszaki kiállítások megrendezésére kialakított Galéria. A parkban áll Kovács Ferenc Petőfi portréja; a pusztulás elől Acsáról, a Prónay-kastélyból ideszállított 1770-es vésettel datált kerti kút; valamint három sírkő római katolikus, evangélikus, zsidó -, a városban létezett három vallást szimbolizálva. Az épületegyüttesben 1931-ig az evangélikus egyház gimnáziuma működött. Falai között 1835-től 1838-ig tanult Petőfi Sándor. Petőfit, az az Petrovics Sándort az a Koren István tanította, kinek nevéhez fűződik a Latin iskola fénykora.1931-től az államosításig (1948) az evangélikusok fiúinternátusnak használták, majd az új hatalom szükséglakásokat alakított ki benne. 1958-tól az aszódi járás múzeumaként, majd a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága megszervezését követően (1962) a szervezet egyik tájmúzeumaként gyűjti, őrzi a Galga mente értékeit. Gyűjtőterülete a nevezett kistáj egésze (Acsától Zsámbokig, összesen 19 település). Gyűjteménye régészeti, történeti, néprajzi és képzőművészeti tárgyakból áll. Jelentős könyv- és fotótárral rendelkezik. A Galga mente műemlékvédelmének központja, múzeumi szakhatóság és közművelődési centrum. Szakmai felügyeletet gyakorol a 6 – Dány, Galgamácsa, Iklad, Tura, Verseg, Zsámbok – falumúzeum fölött. A Galga mente című állandó kiállítás, melyet 1984-től tekinthetnek meg a látogatók, keresztmetszete a múzeum gyűjteményének. Az azóta a múzeum gyűjteményébe került jelentős tárgyakat a raktárakban őrzik. Bemutatásukra az időszaki kiállítások alkalmával kerül sor, illetve a leendő új állandó kiállítás díszeiként szerepelnek majd. A kiállítás első terme a fogadóterem. Itt tekinthető meg a hónap műtárgya és a legújabb értékes szerzeményeket, együtteseket bemutató enteriőr. A második teremben Aszód kőkori történetét mutatja be a kiállítás. Két fontos kőkori kereskedelmi útvonal metszéspontjában alakult ki a múzeum fölötti dombtetőn az a kőkori “metropolisz”, melyet az ún. lengyeli kultúra embere népesített be. Az európai hírű település és temető régészeti feltárására a hatvanas évek elejétől került sor. Folytatását anyagi nehézségek akadályozzák. A bemutatásra került használati tárgyak, ékszerek, a temetkezés szokásai és módjai mellett a legbecsesebb tárgy az a kultúrtörténeti kuriózumnak számító madártestű emberlábú edény, mely a földi és a túlvilági létet szimbolizálja, ezáltal nyújtva képet a mintegy hatezer évvel ezelőtt élt nép gondolatrendszeréről. A harmadik terem a Galga mente történetét a bronzkortól a középkor végéig mutatja be. Többek között érdekes látnivalót kínálnak a különféle méretű és funkciójú bronzkori urnák, a vaskori fejedelmi diadém és a dányi avar kori aranylelet. A negyedik terem a mezőgazdaság fejlődését követi nyomon a XVIII. század elejétől a XX. század első feléig. Részletesen bemutatásra kerül a Galga mente újratelepülése. A terem a földművelés, az állattenyésztés és a szőlőtermesztés használati tárgyain keresztül eleveníti föl az egykori gazdasági élet mindennapjait. Egy külön tárló az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeivel foglalkozik. Az emeleti első terem a Galga mente ipari fejlődését mutatja be. Stilizált környezetben került kiállításra egy aszódi kovács- és cipészműhely. Értékes az 1753-as sárkányfejes fujtató, Aszód XVIII. századi távlati képe a csizmadiák céhlevelén és a mezőváros pecsétnyomata. Az emeleti második-harmadik teremben a Galga mente sokszínű népviseletét tekintheti meg a kedves látogató. Az öltözet a paraszti társadalomban sokféle állapot, helyzet kifejezője. Elsősorban a női viselet fejezte ki igen árnyaltan, a különböző településeken hasonló módon, de mégis más-más formában, színben, motívumban az életkort, a családi állapotot, rangot, gazdagságot. A Galga mente viseletkultúrájának híre jóval túlmutat az országhatáron. Kialakulására a palóc hatás mellett a szlovákok és németek hagyományai hatottak. A gazdagon díszített kendők, főkötők, szoknyák mellett figyelemre méltó az 1792-ből való kelengyésláda. A negyedik terem Petőfi aszódi diákoskodása emlékeit, Petőfi rokonsága – a Petrovics- és Hrúz családok – Aszód környéki vonatkozásait, valamint a Petőfi Gimnázium történetét tárja a látogatók elé. Igen értékes az egykori latin iskola fennmaradt anyakönyve, a Matricula, melyben Koren István kézírásával látható Alexander Petrovics, azaz Petőfi aszódi diákoskodásának eredménye.

Forrás: https://aszod.hu/latnivalok/